A hit ajándék és ha akkora mint egy mustármag már hegyeket képes mozgatni. Ezeket a mondatokat tudtam felidézni magamban a Szentírásból, amikor a hitre gondoltam.
Jálics Ferenc jezsuita atya könyvében kifejti, hogy életünk során a hit változni, mélyülni képes, és "Istennel való pillanatnyi kapcsolatunkat mindig viszonylagosnak kell tekintenünk, és további fejlődésre számíthatunk".
A szerteágazó missziós, pasztorális, lelkipásztori tapasztalatokkal rendelkező atya megfogalmazta megfigyeléseit a hit fejlődésével kapcsolatban. Szerinte egy keresztény ember hit állomásait éretlen, lázadó, felnőtt és érett hit szakaszaira lehet bontani. A könyv második részében pedig azt tárgyalja, hogy az egyes hit állapotokban milyen az ember hozzáállása, viselkedése a rossz, az apostolkodás, a politika, az ima, a szentírás, a szentmise, a túlvilág és a szentek közösségével kapcsolatban.
A hit állomásait végigolvasva sokáig gondolkodtam azon - mintegy az elmélet tesztelése miatt-, hogy vajon melyikbe tudom magamat besorolni. A sok töprengés és olvasgatás után meg kellett állapítanom, hogy egyikbe sem, s valószínű két hit állapot közötti átmenet szövevényes együttállásával lehetne csak jellemezni magamat. Szóval - s ezt Jálics atya sem tagadja - a valóság sokkal bonyolultabb, mint az elmélet, s nem is foglalkozhat mindennel pl. a felnőtt kori megtérés és annak állomásai a hit szempontjából... A könyv mégis önvizsgálatra, gondolkodásra sarkallt, s arra, hogy jobban megértsem magamat és embertársaimat. Még arra is gondoltam, hogy az életünk értelme az lehet, hogy a hitben elmélyüljünk s eljussunk az érett hitre, s ekkor tudunk továbblépni az Isten felé...
Nagyon érdekesnek és fontosnak tartom, hogy a könyv nem áll meg az elmélet felvázolásánál. A "Végső meggondolások" fejezetben a szerző leírja azt, hogy a könyv tudását mire lehet "felhasználni".
Az első meggondolásában leírja, hogy a hit különböző szakaszaiban álló hívők sokszor - s ez saját tapasztalatom is - egy-egy kérdés megtárgyalásakor vitatkoznak, anélkül, hogy a másik véleményét megfontolnák és sokszor anélkül, hogy a vita gyakorlati, pozitív változásokat eredményeznének bennük. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy probléma a hit más-más szakaszában más-más megoldásokat indukál, sokkal inkább türelmesebbek lehetünk egymással és a vita helyett megoszthatjuk tapasztalatainkat, ami megértő hangulatot eredményezhet, s mindannyiunkat előrébb vihet.
A másik érdekes kérdés, hogy hogyan lehet egy-egy állapotból tovább segíteni embertársunkat. Nekem itt segített a legtöbbet a könyv, hiszen gimnáziumi tanárként a lázadó, serdülőkori gyerekekkel találkozom, akiket jó lenne a felnőtt hitre tovább lendíteni...
A harmadik gyakorlati megfontolás, amikor a hit fejlődését a Világra alkalmazzuk. Jálics Ferenc atya megfogalmazza, hogy a mai világ milyen nagy belső átalakulásban van, s természetesnek ítéli, hogy ez válságokat és útkereséseket okoz. Őszintén beismerem, hogy sokszor elindultam annak a gondolatnak a fontolásában, hogy a Világ a vége felé közeleg, s nagyon örültem Ferenc atya Életet igenlő felfogásának!
A könyv egy lazán csatlakozó, a Szolgálat folyóiratban megjelent tanulmánnyal zárul, amelyben a próféta, a pásztor és a pap fogalmát és szerepét igyekszik tisztázni a szerző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése